Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ti vagytok a világ világossága

2010.11.04

(Megjegyzés: a darab első felét egy másik darabból emeltem át kis változtatásokkal. A mű címe: Isten nélküli hétköznapok - vajon milyen lesz az ünnep? )

Ti vagytok a világ világossága”

(Mt 5,14)

Szereplők:

  • Elnök

  • Titkárnő

  • Riporter

  • Autós

  • Munkakerülő

  • Tanár

  • Vallásos ember

  • Francis Bright

  • Szeghegyi Patrik

  • Zsozsesz

  • Samesz

  • Torkos

  • Tom

  • Sztharkó Vencel

  • Kenesei Ambrus

  • Énekeskislány

  • Tanácstagok

  • Kidobóember

1.jelenet

Énekeskislány: Ahogy vágyik a gímszarvas forrás hűs vizére,
úgy vágyódik testem lelkem az ő Istenére

Szomjazza az élő Istent, vágyva vágyja lelkem;
arcát mikor láthatom meg, mikor hagy betelnem?

(Tanácsteremben. Hátul nagy tábla: „Nagy Tanács” felirattal)

Titkár: Elnök úr, mai ülésünk első napirendi pontja az oktatás.

Elnök: Államunk oly magas színvonalú fejlődést ért el az elmúlt években, hogy törvényeink, intézményeink szabályozása mára tökéletesen elavultnak mondható. A jövőre gondolva a nevelési és oktatási rendszerünket kell elsőként modernizálnunk. Javaslom, szüntessük meg a vallási és erkölcsi ismeretek oktatását, helyette vezessük be a profitorientált gazdaságtant és az ügynökismereteket. Oktatási intézményeinket alakítsuk demokratikusan, azaz a diákok dönthessenek arról, hogy milyen tárgyat és milyen módon akarnak tanulni.

Titkár: Kérem szavazzanak! (szavaznak) Egy tartózkodás mellett a tanács elfogadta az előterjesztést.

Elnök: Alkotmányunk egy szörnyen elavult rendszeren, a Tízparancsolat szellemiségén alapszik.

Tanácstag: (felkiált) Csak nem akarja megszüntetni azt is?

Elnök: Á nem is rossz ötlet! Egyelőre csak néhány pontját szeretném módosítani. (titkár felé fordulva) Titkárnő kérem!

Titkár: (fennhangon olvassa) 1 parancs módosítva: Azt imádd amit úrnak ismersz el. 2., 3., 4. törölve. 5. módosítva: Ne ölj, kivétel, ha nagy értékű ingatlanodban súlyos kárt okoztak, vagy ha nem kívánod világra szülni gyermekedet. 6. törölve, 7. módosítva: Ne lopj, ha más is látja! 8. módosítva: Ne hazudj ha az igazság már kiderült. 9., 10. törölve.

Tanácstag: (magából kikelve) Az Isten félelme, a szülői tekintély, a tisztaság, a születendő élet, a házasság védelme hol marad?

Elnök: Képviselő társam, kérem ne legyen nevetséges. A házasság mára elavult együttélési forma. Nézzen szét a világban! Mindenki azzal költözik össze, akivel akar, azzal él együtt, akivel csak akar. Ebben nem tudja megakadályozni se isteni, se emberi törvény. Hívő és hitetlen – kevés kivételtől eltekintve – egyaránt így él. A házasság csak felesleges bonyodalmakat okoz. S mint tudjuk, a demokráciában mindig a többség akarata érvényesül.

Tanácstag: Nagyon nem jól van ez így! Keresztény, hívő ember tiszta lelkiismerettel nem szavazhat erre.

Elnök: Ez nem templom kérem, ez kérem, parlament.

Tanácstag: De e helynek is szentnek kellene lenni, mert a hatalom mindig is Istentől való. Munkálkodásunknak mindig Isten dicsőségét és az emberek javát kellene szolgálnia nem pedig országunk lezüllesztését, erkölcsi nyomorba döntését, miközben politikusaink egyes csoportja zsírosra gazdagodik. Ha a demokrácia egyet jelent az istentelenséggel, szabadossággal, erkölcstelenséggel – én nem kérek belőle.

Elnök: Elég legyen! Ez demagógia! Ha maga nem kér belőle, az a maga baja. (titkár felé fordulva) Titkárnő!

Titkár: Szavazzunk!

Tanácstag: Kérem képviselőtársaimat, ne szavazzunk a jövőnk ellen.

Elnök: Ez már mégiscsak sok! (hátraszól)Biztonságiak! (vissza a képviselőkhöz) Kérem tisztelt hölgyeim és uraim, szavazzuk meg, hogy Francis Bright képviselőtársunkat ezennel hiteltelenítsük, és megvonva képviselői jogait, ne dönthessen a közjó érdekében többet itt, a Nagy Tanácsban.

Tanácstagok: Megszavazva! Tűnjön el! Aki ellenünk szól, az nem a demokrácia pártján áll!

Elnök: Kérem vezessék ki innen, ezt a megrögzött, múltban élő fanatikust! (elvezetik) Nos, az előbb tárgyaltak alapján szavazzunk! Titkárnő kérem!

Titkár: Szavazzunk! Megállapítom, hogy a tanács egyhangúlag elfogadta a módosításokat.

Elnök: Köszönöm, hölgyeim, uraim!

(Felállnak kimennek.)

(Fény le, zene)

2. jelenet

(Fény fel)

(Ismét benn ülnek a tanácstagok, az Elnök a székben, kissé kócosan, nyakkendője megereszkedve.)

Elnök: Tisztelt képviselőtársak, két éve hoztunk meg egy sorsfordító döntést. Én, személy szerint elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel, remélem Önök is így vannak. (bőszen bólogatnak) De javaslom ezen a rövid gyűlésen, hogy kérdezzük meg a lakosságot, mi a véleménye a rendszerről. Valószínűleg, hogy egyazon véleményen lesznek mint mi, hiszen az emberek boldogok, nem irányítja őket semmi! Titkárnő!

Titkár: Szavazzunk, hogy elfogadjuk-e az Elnök úr javaslatát, azzal a kritériummal, hogy némi pénzösszeget folyósítanak a bankszámlánkra, amit a kutatás céljaira fogunk felhasználni! (szavaznak) Ezennel kijelenthetem, hogy minden képviselőtársunk szeretné a közvélemény kutatást, és ezt támogatják is összegekkel!

Elnök: Az ülést berekesztem!

(Fény le, zene)

3.jelenet

(Fény fel)

(Az utcán egy riporter interjúvolja az embereket, miközben veszi őket egy kamerás.)

Riporter: Közel két éve hozott egy sorsfordító, és rendkívüli döntést a Nagy Tanács, melyben módosította az alapvető törvényeket az emberek életében. Erről kérdezzük az embereket.
Magának mi a vélemény e a jelenlegi rendszerről?

Autós: Szörnyű világot élünk, semmi se szent. Egy év alatt háromszor törték fel az autómat, pedig a legjobb, és legdrágább védelmi rendszer van beleépítve, amit valaha a piacra dobhattak. De majd idén karácsonyra beszereltetek egy jobbat is, az élettársam autójába is, hogy biztosak legyünk a dologban.

Riporter: És maga hogy vélekedik, most, hogy karácsony közeledik, a gyerekek is sokkal izgatottabbak?

Tanár: Tanár vagyok, az iskolában neveletlen gyerekek tucatjával szembesülök. Már a gyerekek is folyton a jogaikat hangoztatják, miközben legalapvetőbb kötelességeikről megfeledkeznek. Sajnálom őket, hiszen a legtöbben szüleik nemtörődömségének áldozatai.

Riporter: Ön szerint is rosszul mennek a dolgok?

Munkakerülő: Én kérem, nem panaszkodom. Jól élek, bár nem dolgozom. Én kérem lopok. Nincsen ebben semmi szégyen: tőlem is lopnak, tehát én is lopok. Tolvajtól lopni pedig nem bűn igaz-e? Ja és az államtól munkanélküli segélyt is kapok.

Riporter: Ön mit gondol erről a helyzetről?

Vallásos ember: Én csak annyit mondhatok, hogy az Isten nélküli világ előbb-utóbb embertelen világgá válik… (a mikrofont elkapja a riporter)

(A riporter odamegy egy emberhez, aki a kukában turkál)

Riporter: Jó napot! Elnézést, hogy megzavarom, Ön, hogy éli meg a változtatásokat?

Francis: Jó napot! Nem tesz semmit! Én régebben, tetszik tudni, én régebben tanácstag voltam. Üléseztem is az Elnök úrral meg a többi képviselővel.

Riporter: Mégis mi történt magával?

Francis: Kirúgtak a tanácsból, mert szembe mentem az általuk közjónak nevezett elképzeléssel. Koldulásból tartjuk fenn magunkat, és néha lejárok ide a térre kukázni is. El sem hinné jó ember mennyi jó újságot elszórnak az emberek... Jelenleg a Szigony utca végébe’ lakunk a régi gázgyár épületébe’.

Riporter: Mégis kik?

Francis: Hát néhány utcagyerek, meg én.

Riporter: Hát... ömm...(fintorog) köszönöm.

Francis: Nem tesz semmit jóember… (Ráteszi a kukára a fedelet. Hóna alá vágja a guberált újságot és énekbe kezd: Jézus életem, erőm, békém…)

Riporter: (mosolyt erőltet magára) Frigyes Friderika jelentkezett, szeretett városunk főutcájáról, köszönöm figyelmüket.

(Fény le, Énekeskislány)

Énekes kislány: Éjjel-nappal könny kenyerem, sokan kérdik tőlem:
hol van Isten a te Urad, ínséges időkben?

Ujjong, örül majd szívem isten templomában,
ahol együtt ünnepet ül sok-sok kedves társam.

Mégis mikor, hullám harcol, s örvény az örvénnyel,
kérdem: Isten, Sziklaszálam, miért felejtettél el?

4. jelenet

(Új szín: Szigony utca, tölténygyár padlás, rongyok mindenütt, egy kopott asztal, üresen ásító kandalló)

Francis: Hol lehetnek már? Reggel óta nem láttam őket. Csak nem esett bajuk? Nem, nem... hiszen tudják, mit szabad, és mit nem. Persze...ügyesek hehe, nagyon ügyesek. Már nem csinálnak hülyeségeket... nem. (Ingerülten) De hát hol lehetnek már? Azt hiszik, itt strázsálok nekik egész éjjel? Mi vagyok én? De biztos hamarosan megjönnek, és semmi bajuk nem lesz. Hajuk szála sem görbül. És ha mégis? De nem.. nem az lehetetlen...

(Csörgés zörgés, fiúhangok)

Patrik: Eressz már el! Nem hallod?

Zsozsesz: Csendet, vagy megint beverünk egyet, te istentelen!!

Patrik: Segítség, segítség (befogják a száját)

Samesz: Ne kiabálj segítségért! Most már késő!

Tom: Hé, Francis nem segítenél?

Francis: Mi a baj?(Odalökik elé )

Zsozsesz: Ez a gaz káromkodott...

Samesz: ...a templom előtt!

Francis: Hagyjátok abba, elég legyen! Gyere ide fiam. (kinyújtja felé a kezét, az hátra húzódik) Mi a baj? (Patrik nem szól egy szót se.)

Francis: (a fiúknak) Na, mit bámultok, menjetek ki! Kifelé, hess, hess! Hagyjatok minket magunkra! Mi lesz már?

(Samesz bent marad)

Francis: Eredjetek, no! Kerítsetek valahonnan ételt. A szekrényben láttam egy darabka sajtot, meg egy fél szelet kenyeret.(Fiúk el) Mi a neved?

Patrik: (dacosan) Patrik.

Francis: Nos, kedves Patrik, hol laksz?

Patrik: Sehol.

Francis: Hm, értem. Eddig hol laktál? (nincs felelet) Apád? Anyád?

Patrik: Apám elhagyott minket… tíz éves lehettem… anyám meg...

Francis: Igen? Hol van édesanyád?

Patrik: Meghalt...

Zsozsesz: Hé, Francis! A sajt penészes, a kenyér pedig eltűnt. Valaki megette…

Francis: Hm, biztos a Torkos volt az. Torkos!

Torkos: (belép) Igen, Francis?

Francis: Te tüntetted el a ma esti vacsoránkat?

Torkos: (bűnbánó arccal) Aha… vagyis hogy igen.

Francis: Gyere ide! (megfogja a vállát) Nem bűn az éhség, és nem bűn az evés, de mértéket kell szabnunk neki, mert szűken vagyunk vele így az esztendő vége felé. Kérlek, gondolj a társaidra! Nem szeretnélek még egyszer lopáson érni! Na, most aztán uzsgyi, eridj, szerezz valami harapnivalót, ha nem akarod, hogy a társad éhkoppon maradjon! (Torkos orrlógatva távozik.)

Francis: No, nézzük csak… Ejnye, ne tátsátok a szátokat, keressetek már neki valami jobb gúnyát ennél a rongynál, ami rajta van. Ugye? Könnyebb az éhséget tűrni, ha meleg ruhában vagy ebben a téli fagyban?

Tom: (befut) Francis, Francis! Itt van, ne.

Francis: No, szépen vagyunk, Tom. Hányszor próbáltam már…

Tom: (szégyenkezve) ööö…azazhogy tessék…

Francis: Na, így már más. (elveszi a ruhát, odaadja Patriknak) Öltözz át tüstént, aztán beszélünk még. (Patrik a ruhával el)

Tom: Te, Francis, nem t'om, hogy vagy vele, de o…an fura fickó ez. O..an a szája, mint a kanális.

Francis: Tom, Tom, te vak vagy. Ne felejtsd el, hogy az ember mindig mérhetetlenül több, mint amennyinek látszik. Ha jobban megismered, olyant is megláthatsz benne, amit nem is sejtettél volna.

Tom: Hát jó'van, jó'van, de nekem akkor sem tetszik. Te mit látsz benne Francis?

Francis: Nem tudom Tom, de ezt a gyereket nem szabad veszni hagyni! Olyat látok benne, ami senki másban nincs meg.

Tom: Mi az?

Francis: Nem tudom.

Tom: Én aszondom, nem jó ezzel lepatkálni.

Francis: Patkálni?

Tom: Akkó lepaktálni, mos' jó?

Francis: (mosolyogva) Jó.

5.jelenet

(Patrik bejön az „új” ruhában)

Francis: Mi történt veled fiam?

Patrik: Nincs anyám! Érti? Nincs! Hogy lehet ezt... Hogy engedhette ezt?

Francis: Ki?

Patrik: (vádlón) Az Isten!

Francis: (közelebb inti) Fiam! Édesanyád jó helyre került, én ebben biztos vagyok. De azt nem helyesli, hogy a fia így káromolja az Istent. (Patrik értetlenül néz Francisra. Megütötte fülét a „helyesli” szó.) Furcsának tartod, hogy azt mondtam, „helyesli”, ugye? Hiszen édesanyád most is él…

Patrik: (értetlenül néz) Eltemetni se tudom…

Francis: Hm... a pénz...a pénz… (nagyot sóhajt) Imádkozni tudsz?

Patrik: Anyám tanított imákat régen.

Francis: No, akkor majd eszedbe fognak jutni édesanyád imái. (kiszól) Gyertek, imádkozzunk együtt! (Bejönnek: Zsozsesz, Samesz, Tom, ….) Fiúk, nagyon sajnálom, de nincs ma estére semmi a hasunkba, ezért kérjük Istent, hogy legyen kegyes hozzánk, és adjon ennünk holnap.

(Imádkoznak, lefekszenek)

(Fény le, zene)

6. jelenet

(Alszanak a rongyokon, reggel van, lábdobogás hallatszik, belép Sztharkó Vencel. Körülnéz, elfintorodik a nyomor láttán.)

Sztharkó: Jó reggelt!

(Ébredeznek, nem tudják, ki az, aki felzavarja őket.)

Francis: (rögtön felugrik) Ki maga?

Sztharkó: Elnézést, hogy így alkalmatlankodom és kopogtatás nélkül rontok Önökre, habár nem is tudnék hol kopogni. Sztharkó Vencel vagyok, az Országos Emberjogi Tanács képviselőtestületének igazolt végrehajtója.

Francis: Értem. Reggelivel nem szolgálhatok, már vacsoránk sem volt, de egy pohár vízzel megkínálhatom. Gyerekek! Hozzatok az úrnak egy...

Sztharkó: Nem sokáig szeretnék zavarni, csak közölni szeretnék Önökkel egy határozatot.

Tom: Miféle határozat?

Samesz: Na, kivele!

Francis: Samesz! Tiszteletet!

Sztharkó: Tájékoztatásul közlöm, hogy semmi kedvem itt időzni ebben a koszfészekben, és hogy egy szavamra bármikor kilakoltatják magukat, hiszen illegálisan fészkelték be magukat ebbe az elhagyatott gyár-épületbe.

Francis: (Sameszt maga mögé rántja) Hátrább az agarakkal, igaza van.

Sztharkó: (önelégülten) Nos, a legújabb törvényünk szerint haladnunk kell a korral, és a telek az állam tulajdona, így mindennemű használaton kívüli, ilyen jellegű intézményt fel kell számolnunk. Ezen intézmény felszámolásának akadálya a maguk kis „tanyája”.

Zsozsesz: Elnézést uram! Ön azt mondta ugyebár, hogy az emberi jogok tanácsában dolgozik. Hol van magából az emberség most?

Sztharkó: Emberség? De hisz ezzel a társadalomnak teszek jót. Bővítjük a mindenkori polgárok mozgásterét és lehetőségeit.

Tom: Na nehogy má'... - (Francis félbeszakítja)

Francis: Tom, kérlek te inkább ne szólj bele. Ha jól értettem Önt, akkor záros határidőn belül el kell hagynunk az épületet.

Sztharkó: Záros határidőn belül...hm… Nem! Azonnali hatállyal!

Francis: Az lehetetlen. Emlékeztetném, hogy az emberjogi törvényben szerepel az is, hogy azonnali hatállyal nem lehet kilakoltatni személyt a házából, csak akkor, ha előtte írásban figyelmeztették.

Sztharkó: Itt a végzés. (odadob Francisnek egy papírt)

Francis: (elolvassa) Nos, ebben az áll, hogy pénzen meg lehet váltani a lakhatási jogot.

Sztharkó: Jelentéktelen formaság. Lássa be Uram, hogy semmi esélye nincs Önnek azt a pénzt kifizetni.

Francis: De ha mégis sikerülne?

Sztharkó: Lehetetlen, ám legyen. Hallottam magáról Francis Bright. Jó diplomata volt, de azóta elszálltak az évek és egy kissé bolond lett, ha hisz ebben. De legyen, ám legyen. A városban tudja rendezni a pénzbefizetést, illetve átutalást, már amennyiben igénybe akarja venni ezt a szolgáltatást.

Francis: A végzésben az áll, hogy Szentestéig kell befizetnünk.

Sztharkó: Kérem, ne emlegesse így azt a december 24-ét. Rég elavult szófordulat ez a köznyelvben. A lényegen ez nem változtat. Valóban addig kell rendezniük a tartozást.

Francis: Köszönjük.

Sztharkó: Ne nekem köszönje. A visz'látás! (el)

Tom: Hát nem is neked köszönte.

7.jelenet

Patrik: Mi volt ez?

Zsozsesz: Hát... nem jó az biztos. Francis?

Francis: (a papírt nézve még mindig)Nem, tényleg nem.

Patrik: Honnan hallhatott magáról ez az ember? Maga ismeri?

Francis: Hogy honnan hallhatott rólam, azt tudom. De hogy honnan ismerem, azt nem tudom. (járkál) Tudod, régen én is tanácstag voltam. Nem mindig éltünk itt így. Mindenem megvolt, amit csak akartam. Pénzem, boldog életem, Istenem. De aztán kidobtak. Nem kellettem nekik. És ha már kidobtak, kisemmiztek, elvették mindenem. Pénzemet, autómat, házamat... mindenemet.

Patrik: És azután?

Francis: Egyedül maradtam. Sokáig nem találtam ismét önmagamra. Teljesen ellehetetlenültem a pénzem és a korábbi életem nélkül. Nem tudtam, mihez kezdjek.

Patrik: És mit tudott csinálni?

Francis: Semmit, csak tengődni. Aztán eszembe jutott, azt gondolták, hogy mindenem elvették, de Istent nem tudták elvenni tőlem. És imádkoztam. Korábban is imádkoztam, de túlságosan lefoglalt az, hogy keseregjek önmagam szerencsétlensége fölött. Istenbe kapaszkodtam.

Patrik: És? Segített?

Francis: Igen. Valahogy mindig akadt betevő falat. Ő vezetett el ide is.

Patrik: Hogyan?

Francis: Egyik nap elvetődtem erre, ugyanis a város másik végében laktam. Láttam a gyárépületet, nyitva volt az ajtaja. Besétáltam rajta. Minden tulajdonom egy feslett öltöny és egy Biblia volt. Lassacskán berendezkedtem. Nézd, még itt az öltönyöm (megmutatja a szekrényben) Megköszöntem Neki, hogy ide vezetett és most már van fedél a fejem fölött. Másnap, amikor boldogan járkáltam a városban, találkoztam Tommal, aki szintén úgy lézengett, mint én. Azután együtt éltünk itt, és együtt kerestük az olyan embereket, akik úgy élnek mint mi. Inkább csak gyerekeket találtunk, akik a rezsim miatt kerültek utcára. Sameszt, Zsozseszt is így találtuk. Torkosra egy étterem előtt akadtunk rá. Kidobták, mert ingyen akart ebédelni. Látod, ezt mind Isten adta. Kértük és lett…

Ptarik: És jó ez így?

Tom: Mi?

Patrik: Ez. Hogy itt éltek. Pénz nélkül. A semmiben.

Francis: Pillanatnyilag nem tudunk mit tenni.

Patrik: Nem? De hát... Nézd meg hova jutottál vénember! Egy putriban kell élned, pedig királyként élhetnél, ha nincsenek az elveid, meg a hited, meg amiről zagyválsz nekünk.

Torkos: Csak a magad nevében haver! Csak a magad nevében!

Francis: Igen. Ide jutottam Mégis királyként élek. Az elveimből semmit sem kellett föladnom. Megmaradt a lelkem békéje. Hát még mindig nem érted az Ő jóságát? Ha töretlenül hiszel, és nem taszítod el őt minduntalan, akkor te is megtapasztalhatod. Ezért jutottál hozzánk. Ő vezérelt ide.

Patrik: Én nem akarom, hogy egy ilyen rigolyás vén marha vezessen és adjon enni!

Francis: Jó! Akkor csináld te! Vidd el a balhét, hozz pénzt, és szerezz nekünk ennivalót tisztességes úton, mert azonkívül nincs más út az Isten előtt, nincs, még akkor sem, ha erkölcsösnek, vagy legálisnak tűnik. Most pedig, ha megengeded, összeszámolom a pénzünket, hogy elég-e arra a fél kiló kenyérre, amit a gyerekek kapni fognak karácsonyra. (Leül, írni kezdene, de nem fog a toll. Firkál, és haragjában elhajítja. Gyorsan megnyugszik) Jó... akkor nem végzem el a számadást, mert tollra sincs pénzünk... (Francis kimegy)

Patrik: Jó. Rendben. Megcsinálom, és jobb leszek mint te. Te vén bolond! Semmit sem értesz! Semmit!

Tom: Higgadjál már le, öreg! A fenébe is! Tudod mi vagy te? Senki vagy ahhoz képest. Érted SENKI!

Patrik: Ehhez a vén bolondhoz képest?

Tom: Soha, érted, soha ne merd még egyszer vén bolondnak nevezni Francist! Különben velem gyűlik meg a bajod!

Patrik: Add ide a nyakkendőd!

Tom: Ne merészeld... Mi?

Patrik: Add ide a nyakkendőd! (Torkoshoz) Te meg szerezz valahonnan egy inget.

Torkos: Minek kő az neked?

Patrik: Az az én dolgom. (magához veszi Francis öltönyét, elveszi a nyakkendőt, és az inget, és kimegy. Tom, Torkos kérdően összenéznek.)

8.jelenet

(Mindenki alszik, csak Francis dolgozik az asztalánál. Gyenge gyertya-/lámpafény, előtte két papír, írogat, néha motyog)

Francis: Aha. Ez jó lesz. Mi lehet még? Áhh, hát persze, ez nyilvánvaló. Még, még, még, még. Hm, ez is jó. Ez, nem, nem ez nem. Ez is lehetséges. Hm, megoldható. No, biztos van még valami. Ohh, meg van. Nem, ez nem. Talán ez? Igen ez jó. Na akkor a másik papír. (erre csak egy mondatot ír)

9.jelenet

Patrik: (suttogva) Na, Édes Istenem, most segíts meg.

(Kenesei Ambrus ül a szobájában. Hátul a falon feszület úgy, hogy az rögtön levehető legyen., kopogás kintről, este van)

Kenesei: Ki az?(rögtön leveszi a keresztet a falról)

(nincs válasz, kimegy, kinyitja az ajtót)

Patrik: Jó estét. Elnézést kérek, hogy zavarom, de sürgős ügyben jöttem.

Kenesei: Miféle sürgős ügyben? Elnézést, de nekem nincs időm gyerekekre.

Patrik: De ha azt mondom, hogy Szeghegyi István fia vagyok?

Kenesei: (hangja egészen elváltozik, kedvesebb és riadtabb lesz)Nos, öhm... kerülj beljebb.

(Kenesei és Patrik bejönnek, Kenesei zavartan nézi Patrikot, Patrik magabiztos.)

Kenesei: Tessék, ülj le fiam!

Patrik: Köszönöm.

Kenesei: Hozhatok neked valamit inni, enni?

Patrik: Nem köszönöm, azonnal a tárgyra térek. (nem kezd bele, míg Kenesei le nem ül)

Kenesei: No ki vele.

Patrik: A nevem Szeghegyi Patrik. Apámtól kaptam meg a címét.

Kenesei: Te, te találkoztál apáddal?

Patrik: Nem, mióta elment, színét se láttam. Szerencséjére. Még mielőtt elment volna, adta meg az Ön címét.

Kenesei: Értem. Nos? Miben segíthetek? (feszeng)

Patrik: Anyám meghalt.

Kenesei: Mikor?

Patrik: Néhány napja.

Kenesei: Hát ezért jöttél? Segítsek? Adjak szállást?

Patrik: Nem. Nem ezért jöttem. Van szállásom. A Szigony utca végében lakom néhány emberrel a régi gázgyárban.

Kenesei: Te jó Isten!

Patrik: De nem akarom elhagyni őket. Jóravaló emberek. Erre nemrég jöttem rá, míg ide jöttem. Összevesztem azzal az emberrel, aki befogadott. Pedig végtelenül jó ember. És mivel tudtam, hogy Ön is katolikus...

Kenesei: (felkiált) Csönd! (feláll, kimegy, szétnéz, visszajön) Nekem semmi közöm a valláshoz, és Istenhez. Én politikus vagyok.

Patrik: Igen?(feláll, odamegy a komódhoz, és leemeli a keresztre sebtében dobott könyvet, és felmutatja a feszületet) És akkor ez mi?

Kenesei: Nohát, mi lehet ez?

Patrik: Nem kell a színjáték, uram! Mindketten tudjuk, amit tudunk. És azzal nincs semmi baj, hogy ön is hívő.

Kenesei: (suttogva) Semmi baj? No ide figyelj fiam. Apád jó barátom volt, és mindent megtennék azért, hogy a fiának semmi bántódása ne essék. De kérlek, azt még te sem akarhatod, hogy én is elvesszek. Ebben a világban nincs helye már a vallásnak.

Patrik: Nem kell Péterkednie uram. Sajnos ezért nincs helye a vallásnak. Mert két vallásos ember is eltitkolja egymástól a hitét. Ha hisz, akkor nyíltan higgyen.

Kenesei: (védekezésképpen) Nagyon sokan vannak, akik pont emiatt vesztik el mindenüket.

Patrik: Mint Francis Bright.

Kenesei: (meglepve) Honnan ismered te Francis Bright -t?

Patrik: Vele lakom együtt, és (bűntudattal) vele vesztem össze.

Kenesei: Francis.(hebeg) Ő is a barátom volt, de miután kirúgták, nem láttam többet. Azt se tudtam él-e még.

Patrik: Él, bizony. És merem állítani, hogy ő a legboldogabb ember a földön. Mert ő nyíltan hisz, és Istenben él, nem pedig ebben a (megvetéssel) mocsokban, amit maguk társadalomnak neveznek.

Kenesei: Mit akarsz tőlem?

Patrik: No, igen. Tegnap érkezett egy hivatalnok hozzánk, és közölte velünk, hogy ha nem fizetjük ki a pénzt a helyfoglalásért, kilakoltatnak minket, ugyanis illegálisan rendezkedtünk be.

Kenesei: Még mindig nem értem, mihez kellek én.

Patrik: Pedig apám eszes politikusnak mondta magát. Nos, ha van önben egy kis tisztelet, és valóban (jól hangsúlyozva) katolikus...

Kenesei: Pssszt! Halkabban már! Még meghallják!

Patrik: Akkor segít nekünk.

(Csend)

Kenesei: Majd meglátom mit tehetek.

Patrik: Cseppet sem akarom siettetni, de a határidő a befizetésre holnap lejár.

Kenesei: Mekkora összegről lenne szó?

Patrik: (egy papírlapot ad át)

Kenesei: (elsápad) Ez óriási mennyiségű pénz.

Patrik: Nekem mondja? (feláll, elindul kifelé) De ha igazán hisz, akkor Isten megsegíti, és minket is.

(Patrik el)

Kenesei: (ül a fotelben, nézi alapot, maga elé veszi a keresztet, keresztet vet) Édes Atyám, most segíts meg.

10.jelenet

(A gyárban, este. Francis nincs sehol, Patrik jön.)

Samesz: Hol van Francis?

Zsozsesz: Tényleg, hol van Francis?

Tom: Este még itt vót. Az asztaláná' ült.

Zsozsesz: (odamegy az asztalhoz, felveszi a két papírt) Ezek meg mik?

Tom: Pappirok.

Zsozsesz: Azt látom.

Tom: Francis azokra írt este.

Torkos: Mi van rajtuk? Olvasd el!

Zsozsesz: Előbb ezt, mert ezen több írás van. (széthajtja azt, ami tele van írva). Hát ettől nem lettünk okosabbak. 25 mondat van rá írva.

Samesz: Mi az hogy 12. Templomi adomány.?

Tom: Mi? 17. Zálogház.?

Torkos: 22. Koldulás. Mi ez?

(Francis jön)

Tom: Francis! Mi ez?

(Francis nem szól semmit, leül)

Patrik: (jön) Jó estét!

Tom: Mi van te áruló piszokfajzat, te! Idedugod még a mocskos pofádat?

Zsozsesz: Mégis mit képzelsz?

Patrik: Jó, tudom, hülye voltam. Ostobaságot csináltam.

Tom: Azt hiszed, hogy csak idegyüssz, és bevallod a hiájiddat, és máris minden el van intézve? Hát nem.

Patrik: Francis! Bocsánatot kell kérnem a tegnapi viselkedésemért.

Francis: Én már megbocsátottam, de ne előttem, az Úristen előtt pirondkodj! De ha már itt tartunk, mit keres rajtad az öltönyöm?

Patrik: Hát az úgy volt...

Tom: Még azt is ellopta!

Patrik: Nem. De megvan a pénz.

Francis: (rosszat sejtve) Honnan szerezted?

Patrik: Jó helyről.

Francis: Nem hiszem el.

Patrik: Miért nem?

Francis: Mert mégsem ismerlek annyira, mint gondoltam. Így nem kell a pénz.

Patrik: Jó... Kenesei Ambrustól van a pénz.

Francis: (meglepetten) Kitől?

Patrik: Keneseitől.

Francis: Ismerem őt, jó barátom volt, de... Várjunk egy percet. Honnan ismered te őt?

Patrik: Apám révén.

Francis: Hogy hívták apádat?

Patrik: Szeghegyi István.

Francis: Értem. Már mindent értek.

Patrik. Apám, még mikor velünk volt, mutatott be neki, tegnap este elmentem hozzá, és elintéztem a dolgot.

Francis: Szóval elintézted.

Patrik. El. És sajnálom amiket mondtam tegnap. Szeretnék veletek élni. Már úgysincs senkim, csak ti.

Francis: Rendben. Én nem látom akadályát. Ti?

Samesz: Felőlem rendben.

Zsozsesz: Isten hozott!

Tom: Hát talán, nem azér', de... (mindenki ránéz) Na jó van. Nem vagy te ollyan rossz ember mint azt én előre hittem.

Torkos: Oké, oké, de mi van a másik papíron?

Tom: Milyen másik papíron?

Torkos: Hát azon ott! (Zsozsesz kezére mutat, amiben még mindig ott a másik papír)

Zsozsesz: Ezt már olvastuk. Tudod, zálogház, meg ilyenek.

Torkos: Nem azon, a másikon!

Patrik: Hadd én! (odaadják neki a papírt, széthajtja, elolvassa, Francisre néz, odaadja Samesznek, hátrahúzódik)

Samesz: (hangosan olvassa) Istennek nincs szüksége Francis Bright tanácsaira.

(Döbbent csend, harangszó a távolban)

Samesz: Megszületett.

Zsozsesz: Megint megajándékozott minket.

Tom: Köztünk van megint.

Francis: Szeretete átjár.

Patrik. Érzem.

Samesz: Nem volt még ilyen szép karácsonyunk!

Francis: Nem. Tényleg nem!

(Egy levél becsúszik az ajtó alatt, lábdobogás, csend)

Samesz: Mi ez?

Zsozsesz: Nyisd ki Samesz!

Samesz: Egy mondta van csak benn. Francis! (Francis átveszi a levelet)

Francis: (felolvassa hangosan) Ti vagytok a világ világossága! Kenesei

(Összenéznek, fény le, zene)

VÉGE

Nagykanizsa, 2010. szeptember -október

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.