Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretet ünnepén

2008.12.14

 

Szeretet ünnepén

 

Szereplők:

Pista bácsi

Joli néni(felesége)

Lajos-Pista bácsi-Joli néni fia, aki vidéken lakik a családjával – nem szerepel

Eszter (Lajos felesége)

Zsuzsi – Lajos-Eszter kisebbik lánya

Évi – Lajos-Eszter idősebb lánya

Viktor – Joli néni testvérének az unokája

    1. jelenet

 

 

(Pista bácsi, Joli néni az asztalnál ülnek. Pista bácsi olvas, Joli néni kötöget)

 

Joli néni:Mondanék valamit, ha nem zavarlak.

Pista bácsi: (fel sem néz a könyvből) Már megint pénzt kérsz?

J:Az éppen mindig kell, de most mást akarok mondani

P:Hát csak ki vele, ha olyan nagyon sürgős.

J:Levelet kaptunk.

P:Pénzes levelet legalább?Ilyen kellene nekem karácsony előtt jó néhány.

J:Nem. Csak olyan rendes levél jött. Borítékos.

P:Aztán kinek volt kedve levelet írni ilyen latyakos időben?

J:A fiad írt.

P:Hosszút vagy rövidet?

J:Rövidet.

P:Az nagyon jó. Aztán mit írt?

J:Azt hogy jönnek.

P:Ez még jó! Aztán kivel jön?

J.A feleségével és az unokáiddal és a Feriék fia is jön.

P:Na, ez már nem annyira jó! És meddig maradnak? Remélem, hogy nem a karácsonyt akarják nálunk tölteni.

J: De igen, Azt írta, hogy az ünnep előtt egy nappal érkeznek, és a gyerekek itt szeretnének maradni az ünnepen, és velünk szeretnének örvendezni.

P:No éppen ez kellett nekem! Egész évben azt hajtogattam magamban, hogy karácsonykor végre alhatok, és tessék, vendégeket hoz az ördög. Méghozzá három kis unokát, akik ötmilliárd ember közül, pont velem akarnak örvendezni. Miért nem tudnak otthon örvendezni, ha mindenképpen örülni akarnak az ünnepen.

J:Jaj papus, ne zsörtölődj folyton, azok a kis gyerekek szeretnek itt lenni.

P:Tudom én azt, te meg folyton-folyvást mindent megengedsz nekik. Áhh ez az ifjú korosztály nem tisztel semmit.

J:Ők még gyerekek papus, ne légy ilyen szigorú velük.

P: De azért nekik sem kéne mindent kikönyörögni tőled na!

J:Szívesen veszem meg nekik, ha bármit kérnek.

P:Éppen ez a probléma! Ez hatalmas kiadásokkal jár! Na hol is egy ceruza...(a zsebében kutat)

J:Minek neked ceruza?

P:Hát gondolhatod hogy nem furulyázni akarok vele!Kiakarom számítani, mennyi pénzt fogsz elkölteni ezen az ünnepen is.

J:Tudom én azt ceruza nélkül is!

P: Éppen ez a probléma, hogy neked ceruza sem kell hozzá, hogy megmondjad mennyit költesz, mert nincs akkor apapír, amire ráférne a sok kiadás.

J:Szív kell ide semmi más!

P:Tudtam, hogy okosat fogsz mondani előre! Szépen meg kell írni a gyerekéknek, hogy nagyon rosszul érzem magam. Nagyon beteg vagyok, és a szívem is szúr. Nyugalomra van szükségem, nem pedig gyerekekre.

                      2. jelenet

 

J:Jó reggelt! Kinézek akkor a piacra.

P:Az erkélyről pont odalátni. Még menni se kell...

J:Remek ötlet, de abból nem lesz ebéd.

P:Nem, de gazdaságosan meg lehet úszni nem gondolod, ha már úgyis jönnek a gyerekek, akkor legalább ezen spóroljunk. Na, tessék itt van a pénz, de akkor valamilyen finom ebédet főzz, mert mindjárt itt lesznek a gyerekek. Nem is tudom hol lehetnek.

(Joli néni elmegy, Pista bácsi otthon marad, elrendezi a szobát, leül olvasni, közben néha dörmög)

P:Na hol vannak már, hiszen 10-re ígérkeztek(az órára néz)... Na, hol vannak már! Csak nem esett valami bajuk?

(Kopogás)

P:Na végre megjöttek!(mosolyog, de gyorsan el is tűnik az arcáról). Megyek már, megyek!... (Ajtót nyit, és betessékeli a társaságot) Na jó napot, csakhogy végre ideértek!

E:Csókolom papa!

P:Hát a drága férjed hol van?

E:Sajnos nem ért rá, fontos üzleti ügy jött közbe.

Zsuzsi-Évi:Szia nagypapa!

Viktor: Szia papa!

P:Nektek is jó napot! Hát hogy van a Zsuzsi?

Zs: Köszönöm papa, megvagyogatok!

P:Na és az Évi, meg a Viktor?

É:Hát...

V:Nincs sok minden...

P:Értem én azt, na üljetek le.

(Bemennek. Viktor meghúzza Zsuzsi haját, mire ő)

Zs:Nemár!

V:Demár!

Zs:Ne, mert megmondalak a papának!

(Viktor nyelvet ölt)

E: Nos, és hogy van a nagypapa?

P:Hát itt-ott betegesen de azért jól.

Zs: És a mama hol van?

P: Szerintetek? Elment pénzt költeni.

E:Nos, akkor én el is mennék, mert nekem is munkába kell lennem, gyerekek viselkedjetek jól, fogadjatok szót, míg haza nem jön a mama!Puszit kérek!

(Elköszönnek, Eszter elmegy.)

P: Na és hol van a Gábor?

É: Ő otthon maradt, mert sokat kell tanulnia!

P. Tanulni azt itt is tud, áh ez csak ürügy, hogy ne kelljen itt lennie. No de nem baj.

Zs: Ugye papa, hogy holnap már karácsony lesz?

P: Ó hogyne...

Zs: És kapunk ajándékot?

V:Persze hogy kapunk, azaz, te nem, mert a pisilős kisbaba sírása még a Jézuskát is kiakasztja.

Zs:Papaaaa!

P: Milyen ajándékot? Hiszen csak örvendezni jöttetek vagy nem?(nevet)

É: Persze papa! Zsuzsi ilyet nem illik kérdezni!

Zs: Jó de akkor is.

P: Na jó, nem lesz veszekedés, tessék hazajött a mama, üdvözöljétek.

(Gyerekek odafutnak Joli nénihez, Pista bácsi leül, olvasni kezd.)

 

3. jelenet

 

(Pista bácsi ül a székében, olvas, a gyerekek és Joli néni éppen a karácsonyi ajándékokat bontogatják)

J:Papó, gyere és bontsd ki az ajándékaidat!

É-Zs:Igen, papa, gyere te is!

P:Milyen ajándékokat?

Zs:Hát amiket kaptál.

P:Miért, én kaptam ajándékot?

É:Persze, na gyere! (Húzzák Zsuzsival a kezét, mire fölkel)

P: Na jó, megyek!

Zs:Tessék papa, itt az én ajándékom

P: Nos, mi lehet benne?(Megrázza a fülénél a csomagocskát)

V:Biztos valami krikszkraksz.

Zs: Nyisd ki!

(Kinyitja, kivesz belőle egy gyermekes rajzot, és egy összeragasztott, korábban széttörött gyertyát. Mindenki megrökönyödve áll. Pista bácsi elmosolyodik.)

V:Áhh ez nem is ajándék!

Zs: Én csináltam tetszik?

P: Nagyon! Nos.. öhm... ki kell mennem sétálni, hamarosan jövök.(Felkapja kabátját, sálát, és elindul kifelé, menet közben megtörli a szemét, majd kimegy)

(Túrmezei Erzsébet:Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.”

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.)

 

Zs:Most hová ment?

É:Miért ment ki?

V:Nem hallottad? Levegőzni akar.

J: Viktor, légy szíves! Nagyapátok rájött, hogy mit jelent a szeretet, ezt hosszasan nem tudta, nem érezte át. De a karácsonyszellemével ő is rájött, hogy egy kis, ajándék is milyen nagy szeretettel készülhet el, és milyen szeretetet rejthet a csomagocska. Erre te döbbentetted rá Zsuzsi.

(Betlehem most csillagát

 

Betlehem most csillagát,

és fényruháját adja ránk.

Tündökölj e gyönyörű fényben,

Légy boldog, a béke jelében.

 

Minden ember nézz az égre!

látod azt a csillagot?

A három király ez után ment.

Kövessük a lépteiket.

 

Refr.:Béke van már most a földön,

Csak érettünk földre szállt,

Áldjad őt te bűnös ember,

Hisz minden bűnöd messze száll!

 

Életet adott a Szűzanya,

Megváltónkat hozta el,

Örvendezzünk mindannyian,

itt a földön, s az égben fenn.

 

RefrV.:Béke van már most a földön,

Csak miattunk földre szállt,

Érettünk, csak most az Atyánk,

Elküldte egyetlen fiát!

 

Refr.:Béke van már most a földön,

Csak érettünk földre szállt,

Áldjad őt te bűnös ember,

Hisz minden vétked messze száll!)

 

 

 

(Előrejönnek a szereplők, meghajolnak{mindenki})