Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igazgatás

2008.12.24

 

Igazgatás

A tavaszi napsugarak éppen utoljára simogatták végig Habos Babtavi bunker nem is annyira álcázott, csupán egy fedő nélküli csatornának ható bejáratának kissé poros fekete nyílását mielőtt 10 órácskára eltűnik a Föld másik oldalára, hogy a kis kínai árusok is tudjanak kereskedni mind az egy szem rizsükkel, és mind a 100 szem gyerekükkel, akik valójában ötvenen voltak, csakhogy mindegyiknek 2 szeme volt, a jobbik esetben. A ballik esetben csak egy szemük volt baloldalt, vagy jobboldalt, amit senki sem kívánhat magának, hiszen nem akar kis félszemű kínai gyerek lenni, akivel kereskednek a szülei.

Éppen ekkor lement a nap, hogy a túloldalt élőket is megörvendeztesse egy újabb szar eseményekkel teli, tőzsdeinflációval, és balesetekkel teli nappal, de nekik ez nem volt baj, hiszen annyian voltak mint az oroszok.

Pontosabban mint a kínaiak.

Eközben, a hidrogén-, és atombomba biztos kartonpapírdzsungel helyett ólombunkerban, ahova a nap utolsó sugarai beszöktek az ablaktalan, bélgázzal kivilágított folyosókra, javában folydogált az eligazítás, mint részeg ember nadrágjából a bevitt alkoholmennyiség.

A csupán 200 négyzetméteres fegyverkezési teremben éppen a harci eszközöket osztogatták ki. Mindenki kapott egy, már a tavaly megszokott terepszínű dolgokat, terepszínű felsőt, terepszínű alsógatyát, a lányok esetében ez egy jóminőségű tanga volt, ami olyan édesen belevágott a kis foghagymagerezd fenekükbe...

Nos most, miután abbahagytam a vérlázítóan nem ide való női dolgok taglalását...

Igen látom hogy a forgatóterem végén álló becsiccsentett munkatársak mutogatnak, hogy mondjam csak tovább, de én nem fogom, mert ott mellettük, viszont a rendező bácsi álldogál egy jóféle szovjet gyártmányú Tigris tankból kifelé, ami egyenesen rám céloz, és igen, már látom is a töltényt, egy igen-igen nagy töltényt, ami hamarosan engem fog miszlikre szakítani...

Nos, miután eltemettek, és nem sokkal később exhumáltak, mint Nagy Imrét, és felhomályosultam, mint Buddha, folytatnám a történetet:

Továbbá nagyon fontos, hogy mindenki kapott egy lámpást, amit a hét törpétől koboztak el.

Most azt kérdezitek, hogy hogyan lehetett hét lámpából körülbelül sacc per kábé 60 darabot csinálni?

Egyszerűen!

Beledobták a sokszorosító gépbe, amit az egyik elzárt szobában tartottak, hogy illetéktelenek ne jussanak oda be, hiszen akkor javában szórták volna bele a húsz-ezreseket...

Mindeközben, míg a többiek beöltöztek, bemosakodtak, bepisiltek az izgalomtól, hogy aztán ma majd egy óriásit fognak csatározni visszatért a postagalamb, amit egy kis levélkével küldtek útjára, hogy értesítse a Vasorrú Bábát a csatesz körülményeiről, helyéről. A postagalamb most ott feküdt ernyedt testtel a földön, ugyanis az ablakon hajították be, egy kődarabhoz kötözve, és egy kis 50 oldalas levélke volt mellette, egy erős cérnával a nyakához rögzítve. Szegény madár már tiszta lila volt, mert a nyakát elszorította a duplára vett cérna.

Jancsi odament a kis állathoz, és leoldozta róla a levelet, majd a használt állat tetemmel a kezében felhívta telefonon a Milka vállalatot, hogy nem kellene-e egy újabb reklámarc, egy lila galamb.

Miután ezzel meg volt, és feladta a szépen csendben bomló, és ugyanilyen rossz szagot árasztó galambot egy hermetikusan, és nyállal zárt borítékban, visszament a többiekhez, akik érdeklődve figyelték, mit művelhet ez a szegény árva kis hős, akinek van egy ugyanolyan híres, és ugyanannyival idősebb kis csecsemő nővére, aki mindig rendbe szokta szedni őt.

Miután visszatért a csoporthoz, akik egy emberként rá meredtek, leült, hogy aztán ismételten Álcázó Ádámé, és Megfigyelőé legyen a főszerep, ami persze nem volt igaz, de most itt átvitt értelemben kell érteni, hiszen ebben a történetben Jancsi és Juliska volt a főszereplő.

- Rendben - kezdte a monológját Megfigyelő - Nos, ti vagytok azok, akiket kiválasztottunk a feladatra, akik behatoltok a Vasorrú kastélyába és elvégzitek azokat a fárasztó feladatokat, amiket már nem sorolunk fel, mert nagyon, de nagyon közeleg a könyv, és a világ vége, úgyhogy minél előbb meg kell állítanunk a Vasorrú Bábát. Most egy térképet adok nektek, amivel tájékozódni tudtok a kastélyban, ugyanis feltérképeztük minden zegét-zugát. Meg van jelölve rajt a a mikrocsip helye, a főkapcsolók helye, ugyanis több is van belőlük. Figyelem! Ha lekapcsoljátok a főkapcsolót akkor az egész kastélyban sötét lesz, és a bennmaradottak, biztosan fel fogják kapcsolni ismételten a villanyokat. Épp ezért, az áram nélküli helyzetekre mindenki kapni fog egy enermájzer elemmel működő lámpást, amit a hét törpétől koboztunk el, merthogy megpróbáltak betörni a bunkerba tegnap, így őket is ki fogjuk képezni fanatikus vallási harcosokká, ugyanúgy, mint titeket. Amint látjátok, Szőke Cica a hetedik emeleti pincehelyiségben található meg. - nagyon élethűen mozgó kis pöttyöcske jelezte Szőke Cica jelen helyzetét. - Mellékeltünk egy kis cetlit, amin fel vannak sorolva az akadályok, kivéve az elsőt, mert azt még mi sem tudjuk mi lehet. Itt található a mikrocsip, egy kis teremben, ahova szabad bejárás van, hiszen mindenki megtekintheti. Mert a Vasorrú Bába olyan okos, hogy nem hiszi el, hogy meg lehet semmisíteni, meg azt sem hiszi el, hogy vannak olyan hülye emberek, akik bemerészkednek a koszfészkébe.

Ebben a szent pillanatban, mint Jankó az istállóba, berontott a terembe a Rőzsegyűjtő Anyóka, aki ugyanúgy mint tavaly, terepszínű nadrágjában, terepszínű ingecskéjében, ugyanilyen színű II. világháborús sisakjában, és az abba beleszőtt kicsi kis terepszínű levelecskékben. Az arcán terepszínű festék tündökölt, valamint egy kis virág, amit Csini Csilla rajzolt rá, hogy szebben nézzen ki. Terepszínű fogacskáival helyett csak fogacskájával terepszínű rágógumit csámcsogott jó hangosan, hogy lássa mindenki, vele nem érdemes kukoricázni.

Sem búzázni.

Lucernázni pedig még a legbátrabbak sem mertek volna vele, hiszen ő csak egyszer ütött mellé, és azóta volt kék az ég. Mert ugyebár Csak Norisz, akinek nem volt más neve csak Norisz, Szupermenes pólóba aludta az igazak álmát, akire sajnos azért nem volt jó a ruha, mert csak S-es méretűben talált jelmezt, Szupermen viszont Rőzsegyűjtő Anyókás pólóban csicsikált, hiszen olyan nagy személyi kultusza volt ennek az idős hölgyikének, aki immáron másodszor igyekezett segíteni legyőzni a gonoszt, aki ha elszabadul, akkor bizony csúnyán vége lenne a világnak, de ezt ő nem hagyhatta, hiszen jóravaló öregasszony volt, aki szerette, ha öreganyámnak szólítják.

Na meg a többi ember, vagy állat sem kívánta, hogy vége legyen egy olyan dolognak amit már kezdtek megszokni röpke két-millió év alatt.

- Nos, amint látom, mindenki felkészült a küzdelemre, ti is megkaptátok az instrukciókat, viszont a felszerelést még nem úgyhogy most azonnal tűzzetek el szépen aludni, mert most éppen 11:00- perec van, és hamarosan fel kell kelnetek majd 24 óra múlva! - adta ki a parancsot a Rőzsegyűjtő Anyóka, aki immáron teljesen átváltozott terepszínű hadi parancsnokká, és csak így lazán osztogatta a parancsokat mindenkinek, mint Kroky, a bokszoló.

A ringben.

A pofonokat, meg a bal horgokat, meg a jobb ólmokat, meg az oldalsó damilokat, meg a felülső csalétkeket, meg természetesen a bevágós horgászbotokat.

- De Rözsi, akkor mikor kapjuk meg a felszerelést? - kérdezte Juliska a jól nevelt lánykát tettetve.

- Mi? Még nem kaptátok meg?

- Nem. De hisz az előbb mondtad, hogy most menjünk aludni.

- Én azt mondtam, hogy menjetek és fegyverkezzetek fel - nézett elkerekedett terepszemle helyett szemmel a Rőzsegyűjtő Anyóka.

- Nem, azt tetszett mondani menjünk aludni, mert 11 óra van és pusztán alig 24 óránk van az alvásra, ami nem elég, hiszen egy átlagos embör minimum nyóc órát alszik. Vagyis 24 óra rémesen kevés egy emberi csicsikálásra. Nem hiába hívnak Tyúkos Mátyásnak. Az erdőben azér' megtanul az embör egyet s másot. Példájul számónyi. - mondta a mondatban említett Tyúkos Mátyás, akit szintén beszerveztek a mentőakcióba, és a csip keresésbe, hiszen ő bárhol megtalál bármilyen csip-ogó dolgot, hiszen a tikok között nőtt fel, amik szintén csip-ognak.

- Ja... - mondta osztrákul a Rőzsegyűjtő Anyóka, akin látszott, hogy lassacskán már tényleg elveszíti a józan eszét, hiszen arra sem emlékezett, mit mondott ennek a három sornak az elején. Vagy mégis? - Mindegy, már megint elmaradt az emlékezetjavító gyógyszer. Amióta nincs itt Szőke, azóta mindig elfelejtem bevenni, az elfelejtésgátló gyógyszert, amit azért kéne bevennem, nem pedig elfelejtenem bevennem, hogy ne felejtsek el minden nem elfelejteni való dolgot. Szóval akkor az alvás után lesztek felfegyverezve, hiszen ti különleges cuccokat is kaptok. Most pedig sipirc, mert kialvatlanul nem lehet háborút viselni, nem úgy mint ruhát, mert ruhát lehet viselni kialvatlanul, de háborút azt nem. Épp ezért fogunk csatázni, mert az csak rövid ideig tart, és nem húzódik el mint a második világháború, ahol sok-sok tankot, meg egyéb atomfegyvert használtak, hogy kiirtsák a szemben lévő felek egymást, miközben békében is ülhettek volna a fenekükön, mindenki megelégedve a saját kis birtokával. - mondta a Rőzsegyűjtő Anyóka akinek a szavaira mindenki elvonult a kis hálójába, hogy aztán ottan álomra hajtsa a fejit.

Jaj, már majdnem elfelejtettem felsorolni kiket is választottak ki a különleges vadászexpedícióra. Azt hiszem már nekem is olyan keserű kénköves ménkű kell, mint a Rőzsegyűjtő Anyókának. Hogy a keservit, már tényleg neked is, hogy mindent elfelejtek. Na hol is tartottam? Ja megvan. Nos a névsor. Először is kiválasztották Szőke Cica megmentésére a következő emberkéket, akik most szépen sorban mentek alukálni. Először is kiválasztották Cuki Csabit, aki a tavalyi mentőakcióban is nagy szerepet kapott, ezért a jó alakításáért gázsiemelést is kapott, Fekete Pétert is kiválasztották, hiszen nagyon jól beleolvad a fekete macskák közé, Sánta Sámson is velük tarthatott, hiszen mindenkit megzavarhatott a fél lábával bevitt jól irányzott rúgással, Hangzavar Henri is beleesett a csoportba, akik most majd mindjárt megmentik a világot, Tyúkos Mátyás is bekerült, mert ő volt a legjobb... öh... valamiben..., de abban nagyon, Csini Csillát is beválogatták a csapatba, mint rohadt almát a zsákba, továbbá Kopp Anna és Fűrész Elek úgy meglepődtek attól, hogy őket is beleválogatták a csapatba, mint kos a fotocellás ajtótól, márpedig ők is szépen belekerültek, valamint Frankot, Einstein fiát is úgy kirántották a sorból, mint tuttifrutti a fogtömést. Szoftver Szalvador is ebbe a csapatba kerülgetett bele, mint macska a forró kásába.

Az oszolj után szépen mindenki elcsicsikált a szobájában. De nézzük mit is csináltak Juliskáék.

Szépen felmentek a szobájukba, és átöltöztek pizsamába.

Ezt egy akrobatamutatvány előzte meg, ugyanis előtte fellőtték az űrbe a pizsamákat, és ott súlytalansági állapotban belelebegtek. Miután visszatértek a földre, szépen kipakolták a zsebeikből a felhalmozódott űrszemetet, ami szépen a föld körül keringett, merthogy azok az okos asztronauták kidobáltak mindent az űrhajóik ablakán.

Ekkor Jancsi talált valamit, amit szépen felmutatott Juliskának:

- Te húgi. Mi lehet ez?

- Hát szar ez bátyus!

- Mondjuk lehet, mert a gatyámban találtam.

Miután Juliska kulturált módon beledobta a szájából előtörekvő döglött rókát a WC-be, visszament a szobába, és úgy pofán verte Jancsit, hogy az szép kecses ívben, mint Kiszel Tünde bugyigumija átrepült a szobán, és felkenődött a 2008-as Donatellás naptárra, ami nagyon elegánsan ki volt díszítve. Itt-ott voltak a kislányon bajuszok, hol vastagabb, hol vékonyabb, sőt, néhol még szakálla is volt. De nemcsak neki, hanem az anyukájának is.

Miután szépen leheveredtek a gyerkőcök, és szépen elaludtak, eközben egy másik fejezetben folytatódtak tovább a történések, mivel ez a klassz kis mű fejezetekre van ám bontva.

Nos ugyebár a statisztikák szerint az ember életének1/3-át emeletes marhaságok olvasásával tölti.

Ez volt a mai adag.