Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Freddi bácsi röppenése

2008.11.14

Freddi bácsi röppenése

- Áhhá! hogy szóval nem iskerült a randi.

- Tényleg te hallotad, hogy Jancsi lebőgött Szőke Cica előtt?

- Nemár!

- Hehe, demár.

Ilyen sugdolózás közepette ment végig a folyosókon Jancsi, kissé mogorva képet vágva, majd befordulva az egyik sarkon odaért a Rőzsegyűjtő Anyóka lakosztályára. Kopogott, majd miután bebocsájtást nyert, még ráadásul lenyomta a klincset, és bement a takaros kis dolgozószobába, ahol mindent szép takaros műanyag fólia borított, merthogy éppen festették a Rözsi szobát, mert a pénzügyi keret váratlanul felugrott, és azt az iskolai fejlesztésekre fordították.

Jancsi bement a szoba közepére,és meglátta, hogy egy frissen hamisított aranyrúdhoz oda van kikötözve Freddi bácsi, az IK kabalaállata, aki oly hűen szolgálta mindeddig a diákságot, sőt tavaly még meg is mentette az életüket. Ekkor Freddi bácsi hirtelen heves vakarózás közepette felröbbent a levegőbe,és ott egy helyben lebegve, már ameddig engedte a póráz, tovább vakarózott. Hirtelen elszakadt a póráz, és Freddi bácsi kiröppent azon a lyukon, ami azelőtt még nem volt ott, ahol most a hű háziállatka feje egy jókorát ütött. Freddi bácsi vaúúúzott, megy nyaúúúzott, de senki rá sem hederített, Jancsi is csak megvonta a vállát, pedig azért ez nem midnennapi esemény volt, amiért őt lehetett hibáztatni, miért nem csimpaszkodott bele a lábába, és rántgatta visza a földre.

Ekkor megjelent a Rőzsegyűjtő Anyóka a lépcsőfordulóban, és meglepődve konstantálta, hogy a mennyezeten átsüvít a szél, ami meglebbentette a kis otthonkája szegélyét, majd miután Freddi bácsi üres helyére nézett, felvilágosult az arca, mint Buddhának az elméje.

- Nem tudtam megmenteni! - mondta egykedvűen Jancsi, aki egy pamlagra roskadva roskadozott magában, és majdnem mellé esett. Hát azért ez elég ciki lett volna tőle, a korábban történtek után.

- Semmi gond Jánosom, szegény kabalaállítunk már régóta FELtűnési viszketegségben szenvedett, nem is kár érte, fel voltam készülve erre a csapásra. Béka... Béke poraira. Már hogyha lesz neki pora... Különben meg úgyis egyszer vissza fog térni.

- Ezt honnan tetszik tudni?

- Hát onnan hogy leszerződött még hosszabb távra, és az ember nem hal csak úgy meg, ha nincs befejezve egy forgatás... De beszéljünk csak arról, hogy miért is kerestél fel engem?

- Hát...

- Oké, ne is folytasd! Szőke Cica a téma igaz? Russzul sült el a randid? Hát persze.

- Honnan tetszik tudni?

- Hozzám is eljutnak ám a pletykalapok. Ilyen például a Jancsi zűrös élete, vagy Hogyan űzzünk el egy lányt 2 másodperc alatt Jancsi módra. Ugyan kisfiam, még a csapból is ez folyik. Meg sem kel nyitnom! Csak éppen ez a baj, most ment el a vízvezeték-szerelő, ugyanis kirobbant a csap a helyéből, és elárasztotta a fürdőszobámat. Nah de nem ez a lényeg. Most szépen monnd el mi bánt.

- Hát tudja az úgy voooolt...

- Aha értem. Nos azt javaslom, hogy ne add fel a reményt, hisz látszik hogy Szőke Cica is szeret téged. Most, ebben a pillanatban is szervezzük a rohamot, amit a megmentésére tervezünk. A legjobb kovácsunkat állítottam munkába, ő kovácsolja a terveket. Ne aggódj visszaszerezzük őt!

- Na de Rözsi! Honnan tudod hogy mit akartam mondani?

- Vannak kapcsolataim az elsősökkel, és ők informálnak engem minden egyes dologról, na meg jönnek napi szennylapok is, amikkel földet lehetne trágyázni, mert a hazugságtartalmuk egyenlő a humusztartalmukkal, vagyis 100%.

Ekkor megcsörrent a telefon, majd a Rőzsegyűjtő Anyóka szép komótosan felált és odaballagott a készülékhez, majd felemelte a kagylót, és elkezdett hallózni.

Miután kb elmondta hatszor, hogy halló, hallgatózni kezdett, és a vonal másik végén elváltoztatott hangon beszélt valaki. Nem tudni hogy ki, hisz mint már mondtam el volt változtatva a hangja, és olyannyira titkos volt, hogy még én, a nagy író, Hurrá Mukktol sem tudom, ki volt a vonal másik felén, aki most értékes információkat közölt a Rőzsegyűjtő Anyókával, aki csendben várta, hogy félbeszakadjon a beszéd.

- Áhh köszönöm szépen, hamarosan ott leszek, visszhall. Jajj, és majd elfelejtettem! legyen szíves azt a dolgot magával hozni amit kértem magától!

Letette a telefont, és gyengéd rúgásokkal kitessékelte Jancsit a szobából, majd egy hatalmas kulccsal be is zárta az ajtaját. Nem tudni minek, hisz a szobájába jelen pillanatban csak bevinni lehetet volna értékes holmikat, kihozni semmiképp.

*

- Nos? Mit üzen nekem a Vasorrú Bába? - kérdezte a Rőzsegyűjtő Anyóka.

- Semmit, csak magamtól jöttem! - mondta az Időjós.

- Ühüm. És megtudhatnám hogy miért? - kérdezte a Rőzsegyűjtő Anyóka.

- Öh... Nem. Azaz, hogy igen! - mondta az Időjós, akit nyilvánvalóan megijesztett, hogy a Rőzsegyűjtő Anyóka olyan hevesen hadonászni kezdett az ő hátán azzal a nagykaróval, amit éppen a mellette levő kerítésből rántott ki, egy rendkívül erős, és ügyes mozdulattal. - Megtudhatod, de ígérj meg nekem egyet!

- Miért ígérjek meg neked valamit is? Minek ígérjek meg neked akármit is. Nem hiszek neked. Egy alávaló hülye csúszómászó vagy. Arra sem vagy méltó, hogy a szemedbe nézzek, és megszólítsalak. Nem vagy méltó a gyerekeidhez sem! Remélem nem öröklik a szemed színét. Hányok tőled Jácint! - fejezte be a mondókáját a Rőzsegyűjtő Anyóka.

- Kérlek! Segíts! nem teheted meg. Te is nagyon jól tudod, hogy a gyermekeim nagyon fontosak számomra. És el akarja pusztítanui őket! Érted? El.. akarja...pusztítani... - az Időjós nem bírta tovább, és kék szeméből kicsordultak a könnyek. Először finoman, majd egyre hevesebben potyogtak Sztatoszféra Jácint szeméből, majd mikor már egy egész kis patak indult meg mellette a földön, egyszer csak odavetette magát a Rőzsegyűjtő Anyóka lábai elé, és ott folytatta csendben a zokogást, néhol hüppögéssel tarkítva.

A Rőzsegyűjtő Anyóka borzadva meredt a lábai előt heverő férfira. Itt fekszik előtte az az ember, aki a legnagyobb szívű ember a világon, az aki az életét adta azért, hogy a gyermekei élve maradjanak, és most visszatért. De eladta a lelkét az ördögnek. Hmm... de mégis visszatért, bár gonoszzá változott, attól még a szíve majd megahsad a két gyönyörű gyermekéért, akiket most ő vett oltalmazó szárnyai alá. Segítsen, vagy ne? Segítenie kell! Nem, nem kell! - így kergették a Rőzsegyűjtő Anyóka fejében a gondolatok. Ott álltak, azon a tisztáson ,ahol a Vasorú Bába régi háza állott.

Volna, ha Jancsi és Juliska el nem fogyasztotta volna ideje korán, aminek következtében a Vasorrú Bába elgonoszodott, és egy gonoszodási gyorstalpalón végzett, és most már diplomája is van róla hogy ő bizony ízig-vérig gonosz. Na de kanyarodjunk vissza egy hajtűkanyarral a történetünkhöz, mikor is a helyszín bemutatására szorítkoztunk, az ismételten igen hiányos betűkészletből. Körös körül kivágott fák álltak, azaz izé... feküdtek, mert ugyebár a kivágot fák nem tudnak állni hehe, de hülye vagyok... na, de ismét a történet... körös körül a már említett dolgok álltak... namár... feküdtek, és tisztás közepén ott voltak a maradék kis rószaszín cukormázdarabkák, amik a rombolás következtében elhullottak. Az eperszörp tavacskának is csak a kiszáradt medre tátongott, benne a döglött epermárnák, és a csontvázukat mutogató E-akárhányszázas halacskák, amik a megrepedezett, cserepes földön feküdtek, mozdulatlanul, örök életre nyugodtan, békében, döglötten... A ház romjai között néhány vasdarab feküdt, szépen, rozsdásan. Azok voltak a Vasorrú Bába elhasznált vasorai, amik már túlzottan berozsdásodtak ahhoz hogy viselni lehessen őket, és most, immáron sok év távlatából, behorpadva, és romokkal betemetve hevertek szanaszét hajigálva. A romoktól nem is olyan távol állt a Rőzsegyűjtő Anyóka, valamint akinek a lábainál ott feküdt Sztatoszféra úr. A Nap már a horizont fölé emelkedett, hogy ismételten meleg sugarakkal árassza el a földön élő, és nem élő dolgokat, akik ezt megnyugvással tapasztalták, hogy végre az éjszaka sötétjét elűzte a fény, és újra melegség önti el a tájat. A virágok bontogatni kezdték, a szirmaik helyett a cukrokat, amiknek a segítségével előállították a saját cukrukat, merthogy itt már génmanipulált virágok nőttek, amiket ekléggé befolyásolt az egyre növekvő globális, világméretű lehűlés, így naponta sütkéreztek a 35 fokos napsütésben egészen addig, míg ki nem száradtak, mert nem vitték be a napi cukorszükségletüket.

Az állatok is ébredeztek. A közelben egy 3, vagy 4 tagú vadpinyáta család vonult el hangosan röfögve, hogy szétveressék magukat a hülye kölykökkel, akik előszeretettel csapkodták őket, szülinapi zsúrnak nevezett kivégzéseken. Amerre a szem ellátott, mindenfelé nugátmadarak serege indult el dél felé nyalóka alakzatban, hiszen kezdődött a vadásszezon helyett a tél, és ők ezt nem bírták ki, hiszen nem akartak mirelit nugátgólyákká válni. A két furcsa alak mellett elfutott a Cuki Kutyi, a helyi mézeskalácson élő kutyus, aki teljességgel véletlenül vetődött oda. ( nem mondom ám el, hogy ennek a Kutyusnak milyen ofntos szerepe van a történetben, hiszen akkor a kedves olvasó máris becsukná ezt a remek kis könyvecskét, és máris elhúzna, mint a vadlibák, meg a nugátpipik délre. a Szerk.) A két furcsa alak pedig nem volt más, mint a más oly sokszor említett Rőzsegyűjtő Anyóka, és az Időjós, akiknek a helyzetét nem írjuk le az idő kevés volta, és a könyv rövidsége érdekében. Azonban azt leírjuk, hogy mit mondott a Rőzsegyűjtő, meg néha gyújtó Anyóka, meg az Időjós, hiszen legyen már vége ennek a kettő fejezetből összevont kis szösszenetnek.

- Rendben van! - mondta a Rőzsegyűjtő Anyóka, de ekkor egy hatalmas ajtócsapódás hallatszott, és egy bizonyos Jé. Ká. Róling és egy Dzsordzs Kukac nevű híres ember rontott be a forgatóterembe, hevesen artikulálva, ugyanis beszélni nem tudtak, hisz a szájukat nagyon erős tixóval ragasztották be. Kiabálni pláne nem tudtak, de ebben a történetben minden lehetséges... Mondjuk berontani sem tudtak volna, inkább csak beesni, hiszen egy-egy mívesen kidolgozott, durván faragott székhez volt kötözve minden egyes végtagjuk.

- Nem negedjük, hogy lenyúljátok az ötleteinket! - kiabálták mindketten.

- Mi ez az én vagyok az apád dolog? Ha? Ez az én ötletem volt! - kiabálta Kukac.

- Na és mi ez a helyszín, mi ez a beszélgetés, mi ez a küldözgetés, nekem nem fogjátok lenyúlni az eredeti ötleteimet a Hári Péter sorozatomból! Nem és nem! -kiabált szinkronban Jé. Ká. Róling is.

- Nos kedves hölgyem, és kedves uram, úgy hiszem megbeszélhetjük ezt egy kis tea, és némi kenőpénz mellett. - mondta a rendező bácsi, mert megérezte a vérkeringésén, hogy bizony ha ilyen hamisító ügybe keveredik, akkor nem fog ezen a pályán maradni oly sokáig, mint szeretné.

- Húúúúúú. végre nem kell játszanom ezt a hülye jó szerepet. inkább visszamegyek az eredeti történetbe! - mondta Sztatoszféra úr. - Ja, majdnem elfelejtettem. - mondta, és odaadta a Rőzsegyűjtő Anyókának, amit kért tőle.

- Tessék. Itt vannak. A születési anyakönyvi kivonatok, és a keresztlevelek. Viseld gondjukat, addig, amíg fel nem nőnek. Nekem sajnos visza kell mennem gonoszkodni. Ja, egyébként úgysem fogjátok megtalálni Szőke Cicát, mert nem vagyok olyan hülye, hogy eláruljam, hogy Ökörnyál báró, meg Drakula, meg jómagam, és még mittoménki, elhelyezett egy csomó csapdát, a védelmére. Úgyhogy nagyon óvatosnak kell lennetek! Hehe...

- Ühüm... Télleg nem vagy annyira hülye... - mondta a Rózsagyűjtő helyett a Rőzsegyűjtő Anyóka, és szépen visszaslattyogott abba a jó kis bunkerébe, ami a következő fejezetben van, majd elkezdődtek a felkészülések Szőke Cica megmentésére, és a Vasorrú Bába ismételt megölésére, mert furcsa mód, ismételten föléledt, hogy szadizza a két ártatlan gyereket, Jancsit és Juliskát.